Érdekesen alakult a tegnapi “torkos vacsora”. 2 okból is:

1. szó szerint betegre ettem magam, ami azért meglepő, mert nem ettem azért ennyire sokat. De beleizzadtam, hányingerem volt, még tán ilyen rosszul nem is éreztem magam, kaja miatt. Az a gyanúm, inkább azért volt, mert egy elég nehéz, tömény húst választottam, amit ugye előre nem tudhattam. És mostanában egyre gyakrabban járok úgy, hogy egész egyszerűen nem esik jól húst enni. Pláne nem ilyet! Így a kis mennyiség is nagyon megviselt, még most is émelygek.

(sertéssült zsemlegombóccal és párolt káposztával volt a menü, de a remélt vékonyka sülthús helyett centi vastag szeletet kaptam, kettőt!, amiből mindössze egy féllel sikerült megbírkoznom)

2. Na ez volt a furább! Szóval az említett 2 kivitelező srác egyike nagyon tetszik a kolléganőmnek, így már többször szemrevételeztem én is, úgy gondoltam konkrét véleményem van róla. Nem rossz, de nem az esetem, nem indulok be tőle. De mindig legalább 2m távolságból beszéltünk. Most sem volt semmi szokatlan, egész a vacsoráig. Mellette ültem az asztalnál és igen fura gondolatok, vágyak ébredtek bennem. Teljesen felizgatott pusztán a jelenléte. A feromonok lennének a ludasak? Vagy csak az aurája?