Még így elcseszni vmit!
December 15, 2007 — Dan'age'iamMegnéztük Az arany iránytű-t. Úgy vártam! És mekkorát csalódtam. 
A látvány oké, jónak tartom a képi megjelenítést, én is ilyennek, vagy hasonlónak képzeltem. A színészi játék megfelelő, jók a karakterek. A sztori maga is rendben van, nem hagyták ki a könyv felét, mint oly sok megfilmesítésnél. És - mint azt korábban már írtam - a könyv letehetetlenül izgalmas olvasmány, életem talán legjobb könyve. És ezzel el is érkeztünk a problémámhoz. Hogy lehet ezek után ilyen lapos filmet csinálni?!?! Éppen csak nem unatkoztam. Ezen a filmen aggódnom kellett volna a gyerekekért, szívszorulva - lélegzetvisszafojtva nézni mi történik Lyra-val és Pan-nal, szinte ordítva buzdítanom a medvét és könnyeket hullatnom a Costa gyerekért. De semmi! Semmi, lévén a felkonf-ban elhangzó 2 mondat után a daimonokat ugy kezelik, mintha alig lennének többek holmi háziállatoknál. Nem derül ki, milyen szoros a kötelék az ember és a daimonja között, nem mutatnak rá, hogy nem tudnak élni egymás nélkül. És innentől kezdve ez csak egy sima gyerekrablós sztori és nincs mélysége a filmnek, nincs miért-kiért aggódni, hiszen nem látjuk, nem érezzük a lelkünkben a tétet. Pocsék a rendezés! Nicole bájos pofiját mutatják, miközben elsiklunk a lényeg felett! Nem használja megfelelően a kamerát, nem lassít - gyorsít vagy nem a megfelelő helyeken, nem hagy időt érzelmek kialakulásának vagy épp olyan apró momentumokat hagy ki, amik nélkül nem alakulhatnak ki a szükséges érzelmek.
Ahhh…… morcos vagyok! Azt ajánlom inkább olvassátok el a könyvet! Sokkal többet ér.
