Lány a vízben

Láttam ezt a filmet DVD-n és nagyon élveztem. Ma este adják az HBO-n, ami nekünk nincs, tehát nem fogom újranézni, de ajánlom mindenkinek, aki nem csak az agyon bonyolított dolgokat képes értékelni.

tartalom

kritika - no, vmi ilyesmit éreztem én is

wikipedia

Még így elcseszni vmit!

Megnéztük Az arany iránytű-t. Úgy vártam! És mekkorát csalódtam. A látvány oké, jónak tartom a képi megjelenítést, én is ilyennek, vagy hasonlónak képzeltem. A színészi játék megfelelő, jók a karakterek. A sztori maga is rendben van, nem hagyták ki a könyv felét, mint oly sok megfilmesítésnél. És - mint azt korábban már írtam - a könyv letehetetlenül izgalmas olvasmány, életem talán legjobb könyve. És ezzel el is érkeztünk a problémámhoz. Hogy lehet ezek után ilyen lapos filmet csinálni?!?! Éppen csak nem unatkoztam. Ezen a filmen aggódnom kellett volna a gyerekekért, szívszorulva - lélegzetvisszafojtva nézni mi történik Lyra-val és Pan-nal, szinte ordítva buzdítanom a medvét és könnyeket hullatnom a Costa gyerekért. De semmi! Semmi, lévén a felkonf-ban elhangzó 2 mondat után a daimonokat ugy kezelik, mintha alig lennének többek holmi háziállatoknál. Nem derül ki, milyen szoros a kötelék az ember és a daimonja között, nem mutatnak rá, hogy nem tudnak élni egymás nélkül. És innentől kezdve ez csak egy sima gyerekrablós sztori és nincs mélysége a filmnek, nincs miért-kiért aggódni, hiszen nem látjuk, nem érezzük a lelkünkben a tétet. Pocsék a rendezés! Nicole bájos pofiját mutatják, miközben elsiklunk a lényeg felett! Nem használja megfelelően a kamerát, nem lassít - gyorsít vagy nem a megfelelő helyeken, nem hagy időt érzelmek kialakulásának vagy épp olyan apró momentumokat hagy ki, amik nélkül nem alakulhatnak ki a szükséges érzelmek.

Ahhh…… morcos vagyok! Azt ajánlom inkább olvassátok el a könyvet! Sokkal többet ér.

Nyertem!

Immáron másodjára! És hogy mit? Mozijegyet! Szóval van ugye a Metro nevű ingyenes újságszerű vmi, amit reggelente automatikusan magamhoz veszek a portán, hogy utána csak és kizárólag a képregényt és a Vass Virág vagy Narancsik Ágota írta cikkeket olvassam el belőle. Nos, ebben a bizonyos lapban időnként sms-ben megválaszolva egy kérdést (helyesen), mozijegyet lehet nyerni. Hát ezt tettem én is. Eldöntöttem, hogy megnyerem azt a 2 jegyet (merthogy párban osztogatják), megnéztem a kérdést, pitiánernek találtam, válaszoltam (helyesen ) és tegnap du. hívtak is, hogy nyertem, hova postázhatják.

ÚGY ÖRÜLÖK!!!

Ja, a poén, mint azt az elején már írtam, hogy mindezt másodjára játszottam el. Kettőből kettő, jó arány, nem? Lehet, hogy Szolnokról ilyen kevesen próbálkoznak? :-O (A játékban részt vevő településeken mind 10-10 (pár) jegyet sorsolnak ki.)

El ne feledjem! Erről a filmről beszélek:

Moziünnep 2007

El ne felejtsem megemlíteni: a hétvégén moziünnep! Persze ez Szolnokon legfeljebb az árak mérséklését jelenti, a választék bővülését nem igen. De azért jó lenne kihasználni a lehetőséget!

Az arany iránytű / Sötét anyagok trilógia

Keresgélek. Láttam egy plakátot a plázában. Filmajánló, majd decemberre. Az arany iránytű címmel. Azon kívűl, hogy látványos a plakát, rögtön nyilvánvaló volt számomra, hogy ez egy trilógiának a megfilmesítése, amit nagyon-nagyon szerettem olvasni. Letehetetlen volt! Egy csodálatos fantasy, párhuzamos világokkal, angyalokkal, boszorkákkal, harci medvékkel. Egy alethiometer (ez az arany iránytű), ami a helyesen feltett kérdésre választ ad, legyen az a jövővel vagy egy másik világgal kapcsolatos akár, csak tudd értelmezni a választ. Egy kicsi lánynak sikerül. Aztán adott egy fiú - a mi világunkból -, apa nélkül, beteg anyával és egy igen furcsa késsel. És ez a sok-sok érdekes szereplő egy kavargó, pörgő cselekménysorozatban mind találkozik.

Elő kell kerítsem a könyvtárból, újra kell olvassam!

De addig is:

- a film honlapja: http://www.goldencompassmovie.com/

- Philip Pullman: Északi fény (első rész)

- Philip Pullman: A titokzatos kés (második rész)

- Philip Pullman: A borostyán látcső (harmadik rész)

A faun labirintusa / Pan’s Labyrinth

Este végre sikerült megnéznünk a Kedvessel ezt a filmet a kedvenc kis mozinkban. Rég vártam már rá. A Plaza nem is adta (meg sem lep ), viszont úgy éreztem vászonra kívánkozik. Sokat olvastam róla. Így röviden megfogalmazva egy sötét fantasyt vártam. Meg is kaptam!

1944-ben, a Spanyol polgárháború után járunk. Ofelia, várandós édesanyjával megérkezik egy erdőmélyi malomba, ami új nevelőapjának, Vidal kapitánynak a főhadiszállása. A kapitány - Franco egyik véresszájú területi parancsnoka - hideg, kimért, kegyetlen. Feladata a hegyekbe menekült partizánok kiiktatása. Ezen kívül mindössze 2 dolog érdekli: hősi halált halt apja összetört órája és születendő kisfia (Ofelia öccse). A film véresen naturális és - az én érzékeny lelkivilágom számára - gyomorforgató. Miután Vidal, egy apa szeme láttára marcangolja szét a fia arcát, egy a fején széttört üveg csonkjaival, öli meg hideg vérrel - amiből mindössze az első 2 suhintásnyit volt gyomrom végignézni - kellően megalapozza a hangulatot és mindenki számára világossá teszi (ha eddig nem lett volna az), hogy ez nem egy színes gyermekeknek szánt mese.
Ofelia, az egyedül maradt 8 éves kislány igen hamar rátalál a könyveiből jól ismert és áhított tündérek, szörnyek lakta világra. A malom mellett álló labirintus mélyén egy faun meséli el neki, hogy őrá vár már hosszú ideje és holdtöltéig - ami igen közeleg - még 3 próbatételt kell teljesítenie. Hogy miért? Mert ő egy mágikus királyság rég elveszett hercegnője, akit hazavár az apja, a király.

S hogy mi lehet mindennek a vége?! Egy őrült megszállott kapitány; egy beteges, várandós anya; egy elhanyagolt, szeretéhes, fantáziadús lány és a forrongó háborús helyzet ..

Amit semmiképp nem hagynék szó nélkül az a zene. Engem nagyon megfogott! Egyszerű, szomorú, a vissza-visszatérő altatódal fülbemászó, amitől csak még inkább belekerülünk magunk is a történetbe.

linkek:

• az angol honlapja: http://www.panslabyrinth.com/
• Wikipédia: http://en.wikipedia.org/wiki/Pan’s_Labyrinth
• leírás: http://www.zala.hu/programajanlo.php?hir=film&cim=afalu
• kritika: http://www.sg.hu/cikkek/51215/a_faun_labirintusa_fantazian_innen_valosagon_tul
• az Élet és Irodalom írta: http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=MUBIRALAT0709&article=2007-0304-2118-10YXNX

Elmaradt címszavak (A vándorló palota)

Hol is vannak azok a tegnapi címszavak?  Áhh, igen.

A tegnap délutánra tervezett hatalmas, romantikus séta a Tisza-parton igen gyorsan mozizásba alakult. Ennek 2 oka is akadt:
- sajna a megbeszélt találkozóról szokásomhoz híven késtem vagy 10 percet, miközben is az Én Egyetlenem egy moziajánlót/ moziműsort nézegetett és kiszúrta, hogy ma (illetve tegnap) adják utoljára “A vándorló palota” című mesét, amiről tudta, hogy naaaagyon szeretném megnézni
- kiandalogtunk a Tiszához, feltöltöttem a mosolyraktáram derűvel - egyszerűen gyönyörű az a sok víz, zöld fákkal, kék éggel, napsütéssel és most kevesen is jártak arra - aztán hirtelen mellbevágott a bűz! Mindig azt mondom, hogy csak azért van orrom, legyen ami megtartja a szemüvegem meg hát, hogy is néznék ki nélküke?! De ezt még én is éreztem, pfuj.. Sajna, a Tisza végre valahára beindult apadása azt jelenti, hogy otthagyja a parton az uszadékát, az iszapba fulladt füvet a töltésoldalban .. és mint az várható ezek nem kellemes virágillatúak. :-((

Így aztán örömmel tértünk le az ismét tönkrement, hepehupássá vált sétányról, s fordultunk a mozi irányába. Elsétáltunk a felújított Galéria mellett.. Istenem, de szép lett! Igazán impozáns épület, bár hozzátartozik az igazsághoz, hogy nekem a sárga-fehér verziójú felújása annak idején jobban tetszett, mint ez a mostani rózsaszín-fehér. Szivesen mutatnék képet is róla, úgy szerettem volna lefényképezni, de a tökéletes párom kifelejtette a gépből a memóriakártyát. (Milyen megnyugtató, mégis csak Ő az, nem cserélte ki senki! Most arra is figyeltek, hogy elég széles járda legyen körben és előtte egy kis térköves terecskét alakítottak ki. Sőt! Végre a tudatlan turisták is megtudhatják egy tábláról, hogy ez a lenyűgöző épület, amely jelenleg galériaként működik, változó kiállítások otthona, valaha zsidó templom volt, isten háza.

És még messze nincs vége a megdöbbentő dolgoknak! Itt a Galéria tövében áll az a kis eldugott mozi, ahova indultunk. Régen egyetlen kis teremmel, ami mindig hideg volt, egy családi házban, omladozó vakolattal, icipici büfével. Ehhez képest ez, most, egy csodamozi! Tudom, tudom, Ti Pestiek minden utcasarkon találtok egy ilyet, de nálunk hasonló sem volt eddig! Szóval egy hatalmas ablak, elhúzható belső ‘fallal’, majd csupaüveg folyosó, kívül emellett visz be egy járda. Bennt egy ódon faasztalokkal, székekkel, fotelekkel berendezett kávézó fogad, a falain az egyik helybeli festő akt kiállítása. Hatalmas jólfelszerelt büfé, kedves mosolygós ifjú hölggyel. Ha jól sejtem, most 2 terem van. A mi filmünket, abban a hihetetlen nagy ablakos teremben játsszák, ahol épp láttuk elhúzni a ‘belső sötétítő falat’. Kis, szinte családias hangulatú terem, sötétkék-fekete színvilággal, minden tiszta, kényelmes. A film képe szép és a hangosítást sem szúrták el, mint oly sok helyen. Nem voltunk sokan: két család és még 2 ember rajtunk kívül. Semmi reklám, ajánló, csak maga a film az elsó kockától az utolsóig.

Tehát - sokadjára - “A vándorló palota” című japán animációs filmet néztük. Nagyon szép, részletesen megrajzolt képekkel, igényes zenei aláfestéssel (zongora, fúvosok) és persze az európai emberektől távolálló képi világgal és mondanivalóval találtam szemben magam. Teljesen lenyűgözött! Hatalmas, nyüzsgő városok; tágas, virágos rétek; háború borzalmas lángjai, szörnyei; varázslók csodalényei, szerkezetei; átkokkal sújtott szereplők.. hogy csak pár dolgot említsek. Mégis a végén azt éreztem, hogy összecsapták, “mi van?”, “mi történt?”. De aztán rájöttem, hogy be van ez fejezve rendesen, csak mi, “nyugati mesékhez” szokott emberek, elvárnánk, hogy a szánkabarágják a megoldást, hogy vki szavakba öntse: ezt a szereplőt ez és ez az átok sújtotta és így megy így szabadult meg tőle. Na itt ilyen nincs! Bezony, tessék rajta elgondolkodni mi is történt, hol a tanulság! (Vagy fogékonyabb partnerükkel megmagyaráztatni Pedig nagyon is ott van az a mondanivaló!
Ha őszinte akarok lenni, még nem sikerült megszabadulnom a gondolattól, hogy nekem is elkelne egy ilyen “gonosz boszorka”, hogy az átkával pofozza helyre az életem.