Hol is vannak azok a tegnapi címszavak? Áhh, igen.
A tegnap délutánra tervezett hatalmas, romantikus séta a Tisza-parton igen gyorsan mozizásba alakult. Ennek 2 oka is akadt:
- sajna a megbeszélt találkozóról szokásomhoz híven késtem vagy 10 percet, miközben is az Én Egyetlenem egy moziajánlót/ moziműsort nézegetett és kiszúrta, hogy ma (illetve tegnap) adják utoljára “A vándorló palota” című mesét, amiről tudta, hogy naaaagyon szeretném megnézni
- kiandalogtunk a Tiszához, feltöltöttem a mosolyraktáram derűvel – egyszerűen gyönyörű az a sok víz, zöld fákkal, kék éggel, napsütéssel és most kevesen is jártak arra – aztán hirtelen mellbevágott a bűz! Mindig azt mondom, hogy csak azért van orrom, legyen ami megtartja a szemüvegem 
meg hát, hogy is néznék ki nélküke?! De ezt még én is éreztem, pfuj.. Sajna, a Tisza végre valahára beindult apadása azt jelenti, hogy otthagyja a parton az uszadékát, az iszapba fulladt füvet a töltésoldalban .. és mint az várható ezek nem kellemes virágillatúak. 
(
Így aztán örömmel tértünk le az ismét tönkrement, hepehupássá vált sétányról, s fordultunk a mozi irányába. Elsétáltunk a felújított Galéria mellett.. Istenem, de szép lett! Igazán impozáns épület, bár hozzátartozik az igazsághoz, hogy nekem a sárga-fehér verziójú felújása annak idején jobban tetszett, mint ez a mostani rózsaszín-fehér. Szivesen mutatnék képet is róla, úgy szerettem volna lefényképezni, de a tökéletes párom kifelejtette a gépből a memóriakártyát. (Milyen megnyugtató, mégis csak Ő az, nem cserélte ki senki! 
Most arra is figyeltek, hogy elég széles járda legyen körben és előtte egy kis térköves terecskét alakítottak ki. Sőt! Végre a tudatlan turisták is megtudhatják egy tábláról, hogy ez a lenyűgöző épület, amely jelenleg galériaként működik, változó kiállítások otthona, valaha zsidó templom volt, isten háza.
És még messze nincs vége a megdöbbentő dolgoknak! Itt a Galéria tövében áll az a kis eldugott mozi, ahova indultunk. Régen egyetlen kis teremmel, ami mindig hideg volt, egy családi házban, omladozó vakolattal, icipici büfével. Ehhez képest ez, most, egy csodamozi! Tudom, tudom, Ti Pestiek minden utcasarkon találtok egy ilyet, de nálunk hasonló sem volt eddig! Szóval egy hatalmas ablak, elhúzható belső ‘fallal’, majd csupaüveg folyosó, kívül emellett visz be egy járda. Bennt egy ódon faasztalokkal, székekkel, fotelekkel berendezett kávézó fogad, a falain az egyik helybeli festő akt kiállítása. Hatalmas jólfelszerelt büfé, kedves mosolygós ifjú hölggyel. Ha jól sejtem, most 2 terem van. A mi filmünket, abban a hihetetlen nagy ablakos teremben játsszák, ahol épp láttuk elhúzni a ‘belső sötétítő falat’. Kis, szinte családias hangulatú terem, sötétkék-fekete színvilággal, minden tiszta, kényelmes. A film képe szép és a hangosítást sem szúrták el, mint oly sok helyen. Nem voltunk sokan: két család és még 2 ember rajtunk kívül. Semmi reklám, ajánló, csak maga a film az elsó kockától az utolsóig.
Tehát – sokadjára – “A vándorló palota” című japán animációs filmet néztük. Nagyon szép, részletesen megrajzolt képekkel, igényes zenei aláfestéssel (zongora, fúvosok) és persze az európai emberektől távolálló képi világgal és mondanivalóval találtam szemben magam. Teljesen lenyűgözött! Hatalmas, nyüzsgő városok; tágas, virágos rétek; háború borzalmas lángjai, szörnyei; varázslók csodalényei, szerkezetei; átkokkal sújtott szereplők.. hogy csak pár dolgot említsek. Mégis a végén azt éreztem, hogy összecsapták, “mi van?”, “mi történt?”. De aztán rájöttem, hogy be van ez fejezve rendesen, csak mi, “nyugati mesékhez” szokott emberek, elvárnánk, hogy a szánkabarágják a megoldást, hogy vki szavakba öntse: ezt a szereplőt ez és ez az átok sújtotta és így megy így szabadult meg tőle. Na itt ilyen nincs! Bezony, tessék rajta elgondolkodni mi is történt, hol a tanulság! (Vagy fogékonyabb partnerükkel megmagyaráztatni Pedig nagyon is ott van az a mondanivaló!
Ha őszinte akarok lenni, még nem sikerült megszabadulnom a gondolattól, hogy nekem is elkelne egy ilyen “gonosz boszorka”, hogy az átkával pofozza helyre az életem.
….
….
….
….
.
