Macskák az ágyban avagy a háziállataink hasonlítanak ránk?

http://videa.hu/play.php?v=YEzXqcvzumD8xuRY

Szolnok Napja (2007. szept. 01.) - élménybeszámoló

Fergeteges nap volt! Nagyon-NAGYON jól éreztem magam!

Reggel 9.00-kor gyülekező a Tisza-mozinál. Kiosztották a ruhákat, átöltözés, ismerkedés a többiekkel. Bár - szerencsére - nem volt azért mindenki ismeretlen. Például az Amazon a Kedves egyik régi barátjának/munkatársának a barátnője. Ettünk pár szendvicset, aztán az egész csapat átvonult a Gólya park mellé, innen indult a Történelmi felvonulás. Rendeztük sorainkat, kis várakozás és mehet a menet. Pontban 11.00-kor elindultunk. Az első megálló, még a kereszteződés előtt volt. Itt a római légió bemutatózott kicsit, aztán irány tovább. A következő megálló majd csak a Szapáry utca sarkán volt. Addig szép komótos tempóban, rendezett sorokban ballagtunk. Elől a Vesta-szüzek, képviselve a római vallást, mögöttük sorban időrendben haladva: a római légió, az őslakos szarmaták, az amazonok, a honfoglaló magyarok, középkori lovagok, Mátyás király udvartartása, Rákóczi serege és végül a 2. világháborús katonák. (fotók alább) Természetesen ez a szép “sereg” nem egy “csapat”, hanem több történelmi, hagyományőrző egyesület összefogása, baráti társasága. Jelen volt: a GLADIUS Történelmi Hagyományőrző Egyesület, a Besenyszögi Íjászkör (honfoglalás), Árnyak Szövetsége Harcművészeti Iskola, Matthias Rex, Kuruc Hagyományőrző Egyesület, Jászkun Királyi Honvédi Hadikultúra Alapítvány és a Szent László Hadosztály Honvéd Hagyományőrző Egyesület Szolnok. (Ha vki kimaradt elnézést, szóljon és beírom )

Természetesen a felvonulás után sem állt meg az élet. A Galéria étterem előtti parkolóban folytatódtak a hagyományőrző műsorok: légiós bemutató, gladiátor harc, hastánc, rabszolga-piac, ahol eladtak minket jelképes 500-1000 Ft-ért, cserébe 1 órán át szolgáltuk urunkat. Persze az ügyesebbek jó poénért vagy dalolásért is szereztek maguknak rabszolgát. Ezen a színpadon lépett fel a Hollóének Hungarica Régizene Együttes is, dalaikkal magukkal ragadva az egész közönséget. (Az erről készült videónk lásd lentebb). Csodáltam, hogy az emberek meg tudják állni táncolás nélkül, én úgy éreztem muszáj mozognom. És a furulya.. hmm, na az ilyen előadások okán döntöttem úgy, ezt a hagszert választom magamnak. Vásári, középkori hangulat, bolondozás, poénok, felszabadult vigasság - ezt kaptam én tőlük.

Úgy döntöttem itt az ideje, hogy szétnézzek a Szapáry utcai forgatagban is. Meglepően sok ember, ami érthető is, hisz ez a rendezvény messze a megszokott szolnoki minőség felett teljesített. Több kis színpadon mentek a műsorok, az utca mindkét oldalán árusok, gyerekjátékok (minőségi fa töméntelen mennyiségben, mind a játékot, kikapcsolódást szolgálva), kézműves foglalkozás keretében bőr szütyő készíthető. Az utcán vásári komédiások, gólyalábasok. Egy favázas félgömb alatt színi előadások. A délutánra már igencsak jól megérdemelt ebédem után (a Kedves haza aludni) gyártottam magamnak egy bőrszütyőt, majd leültem a Vörösmarty Gimi színi előadására. Láttam már jobbat is, de azért egyszer megnézhető. A színészi teljesítményükkel sem voltam maradéktalanul elégedett, de inkább a darab nem jött be, amit választottak.

A színdarab után irány a Hild tér és belehallgattunk az Origo együttes koncertjébe. A régi felállás műsorának csak a végét hallottuk sajnos, az újak pedig kibírhatatlanul hangosak voltak (bocs Csiri), így inkább beültünk a moziba, kihasználva a moziünnep lehetőségeit. Az Ocean’s Thirteen-t néztük (22.15-kor kezdődött), izgalmas volt, 360 Ft-ért mindenképpen megérte. A film után még séta vissza a Tisza-mozihoz a biciglikért, majd haza és szinte beájultunk az ágyba. De boldogan, felszabadultan, elégedetten merültem álomba. Több ilyen kellemes, mozgalmas nap kellene!

Képek: kivételesen a párom fotózott, lévén én beöltözve felvonultam épp

.. ….….….….…..…

és még sok-sok kép

És egy videó: a gyatra minősége ellenére (fényképezővel készült, sorry; a youtube átszerkeszti, passz) 2 okom is van felrakni

-> fantasztikus hangulatot varázsoltak maguk köré, nagyon élveztem a zenéjüket és szeretném, ha mások is megismerkednének velük: Hollóének Hungarica

-> ez legyen a válasz minden egyes ismerősömnek, aki értetlenül nekem szegezte a kérdést, honnan jön az ötlet huszonpár évesen furulyázni kezdeni és miért pont furulya? Hát ezért, az ilyen szép zenékért és az ilyen gyönyörű hangzásért!

Füleljetek!

az összes videó

Gyógynövényes arctisztítók, házi praktikák 1.

Kipróbálom az új könyvem “receptjeit”. Bevásároltam gyógynövényekből - meglepően sok fajtát megtaláltam a bioboltban. Aztán szereztem egy vadiúj kávédarálót, mert sok alapanyagot kell finomra aprítani, mint mandula, zabpehely és persze a gyógynövények egy részét is. Az első 6.000 FT-os ajánlat után keresgéltem még egy picit a boltokban és - nem is a legolcsóbbat elhozva - 3.500 ft-ért egy szupi formatervezett, kis lámpákkal az őrlési finomságot is jelző csodamasinához jutottam. Ügyes vagyok! Ahhoz viszonyítva, hogy egy márkásabb - semmit sem érő - arckrém, arctisztító vagy netán arcradír 4.500 - 5.000 Ft-nál kezdődik, szerintem ez gyorsan megtérülő befektetés lesz.

Este otthon lelkesen kezdtem a daráláshoz, keveréshez, kutyuláshoz. Az arcradírt rögtön ki is próbáltam, a többire várni kell. Áznak, érnek. A radír, jó érzés volt. Érzem a szemcséket, de nem durva és .. váratlanul ért, hogy úgy érzem lélegzik az arcbőröm, méghozzá illatos gyógynövényeket. A párom véleménye még meglepőbb volt: “Szép az arcod, Kicsim!”
Hogy látszódhat egyetlen alkalom ennyire?

Visszamenőleg - NYÁR - nyaralás(ok)

július 07. : A legjobb barátnőm esküvője

A legjobb barátnőm (nevezzük Kerának) férjhez ment. Szinte hihetetlen. Hmmm, kicsit zavarban vagyok. Ha jól emlékszem (de ez az, ami nem biztos) egy éve szakított az előző barátjával. Jól tette. Nem volt hozzá való. Pár hónap magány, kereste magát, megerősítette az önbizalmát, bebizonyította önmaga számára, hogy meg tud állni a saját lábán, egyedül. És mikor már aggódni kezdtem, hogy a nagy önállósodásban elveszíti a képességet, hogy alkalmazkodjon egy másik emberhez, hogy beengedjen egy férfit az intim szférájába, akkor megtörtént a “csoda”. A neten - több “érdekes” jelentkező után - valaki felkeltette a figyelmét. Pár levél, telefon, találkozás. Beszélgetések, randevú, “kutyateszt”. Szex. Minden nagyon gyorsan, pörgősen történt. És mindig úgy beszélt a fiúról, hogy nyilvánvaló volt ő, a nagy Ő. Mondhatni túl tökéletesnek tűnt. Nagy az összhang, nagy a hasonlóság (család, életszemlélet, érdeklődési kör). Végül még a változtatni vágyásuk is egyszerre jött, így költöztek: Budapestről Pécsre és össze. És a kapcsolatuk még harmónikusabbá vált. Mígnem május végén telefonon jelezte, ne csináljak erre a napra programot, mert ők bizony összeházasodnak. Kera, akiből még azt is kinéztem volna, hogy soha nem teszi meg, nem hogy ilyen váratlanul!

Így hát csini ruha keresésbe - vásárlásba fogtam, lévén - őszintén remélem - csak egyszer megy férjhez a legjobb barátnőm. Komoly készülődés, egyre gyakoribb telefonok (Pécs messze van Szolnoktól).

Az esküvő - mindkét család bp-i lévén - a kőbányai házasságkötő teremben volt. Mi még előző este felutaztunk, egy szállodában töltöttük az éjszakát, így este feltérképeztük a terepet. Egész kicsi kétszintes épület ez a hivatal, de nagyon szép. Hangulatos, szépen karbantartott, régi épület. Előtte kis takaros, virágos park. Mellette monumentális, tisztán csillogó templom.

Ők pedig … még annál is szebbek voltak, mint amire számítottam. Habos-babos ruháról beszélt, de ez inkább hercegnői volt; saját maga készítette a haját, de ilyen loknikat a fodrásza sem varázsolt volna neki; szinte földöntúli boldogság sugárzott az arcáról, meghittség, szerelem, intimitás vibrált közte és Doki (a boldog férj) között. Gyönyörűek voltak! Mint a filmekben.

Dokival itt találkoztunk először. Sokat hallotam már róla, gondolom ő is rólam, de most láttuk egymást először. Őszintén, a legelső gondolatom az volt, hogy nem is helyes, hihetetlen, hogy Kera mindig ilyen pasikat fog ki magának. Tipikus példája annak, mindenkinek más jön be. DE! ez csak a legeslegelső pillanat volt. Pár perccel később már éreztem, érdekes ember, sokkal több, mint aminek első pillantásra látszik. De persze pár mondatnál és 1-2 fotónál többre nem volt időnk, alkalmunk. Megnyugodtam, jó férjnek tűnik. Áldásom rájuk!

július 16-22: Nyaralás Pécsen (az immáron férjezett barátnőmnél

folyamatban..

augusztus 07-12: Pihi Gyulán

Azt ígértem a Kedvesnek, hogy pár napot semmittevéssel is fogunk tölteni. Ennek most jött el az ideje, minden kollégám szabin, úgy döntöttem menjünk mi is. Szerencsésen találtunk szállást is. Az ár-érték aránya teljesen korrekt. Pici, de kényelmes szoba TV-vel, fürdőszobával. Egy kicsit vékonyak a falak, de mindössze egyetlen nap zavart ez minket, pedig telt ház volt. Saját kulcs -> szabadság. Jó helyen van, közel a belváros, egy jó kis pékség, zöldséges. A strand sincs messze. Reggelit nem kértünk, a vacsi .. hát szóval változó. A levesek mindig finomak, de a második, volt hogy ehetetlen és olyan is, hogy nagyon ízletes.

Attól féltem, hogy a 2. nap után halálra fogom unni magam. De tévedtem, nem is volt kedvem hazajönni. Reggel sokáig aludtunk, aztán reggeli vagy a pékségben, vagy a zöldségesnél vett gyümi valamelyik parkban. Dél körül érkeztünk a strandra és miután rájöttünk, hogy sokkal olcsóbban lehet itt megebédelni, mint a városban, minden nap így tettünk. Aztán estig pancsolás, pihi, stb. Nagyon élveztük a hullámmedencét (sokkal jobb, mint a pécsi), csúsztunk párat a csúzdán (én 1-2 naponta, a Kedves szinte folyamatosan, annyira tetszett neki). Én úsztam vagy 300m-t a nagy úszómedencében és sokat olvastam az árnyakban fekve. Annyira jól esett, pihentető volt, kikapcsolt. Este vacsi a szálláson, utána kis séta a városban. Gyönyörűek az új szökőkutak! Van egy olyan, ahol egyik szökőkútból a másikba esik a víz és át lehet sétálni alatta, mint vmi boltíves alagúton. Este kivilágítva vmi fantasztikus! Aztán még éjszakába nyúlan tévézés vagy olvasás. Igazi semmittevés egy héten át! Nem gondoltam, hogy ilyen jó lehet.

Mivel a második napon kifogytam a könyvekből, venni kellett vmi olvasnivalót. Aztán a betervezett jó kis fantasy helyett egy sokkal hasznosabb könyvet választottam: Laurel Vokuvic: 1001 természetes házi patikaszer. 4 fejezetbe foglalja össze tudását: természetes gyógyszerek, természetes szépség, természetes ház és kert és kedvenceink természetes gondozása. Nagyon tetszik, mert valóban könnyen elkészíthető dolgok vannak benne és általában itthon is beszerezhető alapanyagokkal. (Bár, aki tudja mi az a varázsdió kivonat és hol juthatnék hozzá, kérem ossza meg velem az infót, mert erre az egyre még nem sikerült rájönnöm.) Olyan rég kerestem ilyen recepteket. Az egyiket rögtön ki is próbáltam, mikor hazaértem. Az előző hétvégi fürdőszoba festés következményeként ugyanis a fürdőkád merő rozsda volt és fogalmam sem volt, hogy tüntethetném el. Na, most már tudom! Borkősav és citromlé keverékéből készült pasztát kell rákenni, majd 30 perc után meleg vízzel leöblíteni. És csillog-villog a kád.

(~jún.29. - júl. 01.)

Ezen a hétvégén volt a II. Tiszavirág fesztivál. Melynek keretében péntek este Schmidt Vera is fellépett. A Megasztár valamelyk döntőjéből ismhetjük őt. Engem akkor lenyűgözött nyitottságával, tisztaságával. Megjelenése, kisugárzása és zenéje, melyet maga írt, énekelt és gitáron kísért egyaránt ilyen volt. Ezért aztán mindenképpen meg akartam hallgatni Őt, ha már Szolnokra jön. Lévén a párom délutános volt, így a barátnőm hívtam fel - kissé későn - péntek délben, ráér-e este kijönni velem a Tisza-parkba zenét hallgatni. Szerencsém volt, ráért. Sétáltunk, fagyiztunk a Zagyva-cukrázdában (mennyei a lúdláb fagyijuk!), beszélgettünk és menet közben arra lettünk figyelmesek, más program is zajlik a városban, zene szűrődik ki a Művésztelep területéről. Így azt is útba ejtettük. Találkoztam pár régi ismerőssel, de mivel a zene nem igazán a mi stílusunk volt, gyorsan tovább is indultunk. A Tiszavirág Fesztiválon körbesétáltunk az árusok között, az ékszerekben gyönyörködve, felmértük a borkínálatot és megvéve 1-1 deci borunkat pont időben telepedtünk le a kis színpad elé. Vera, egy padon ült, egy hangulatos nagymama stílusú ódon, vörösbúrás ernyőjű állólámpa előtt és az érzéseiről beszélt, az elénekelt számokkal és az összegyűlt figyelő tömeggel kapcsolatban. Közben játszott, énekelt. Nagyon emberi volt és nagyon szép. A műsor végére elszopogattuk borunkat és a Nóri által hozott sajtot is elrágcsáltuk. (Én Hannibál borát ittam. A fehér mazsolával ízesített valamilyen fehér Etyeki bort. Nagyon magas a cukor tartalma, de nem émelygős, itatja magát. És persze könnyen a fejbe száll. Nagyon-nagyon finom, ami 500 Ft/dl-es áron el is várható. ) Jókedvűen, ellazultan indultunk haza, félútig elkísértem Nórit, akinek, mint gyakorló anyukának (picivel több mint 1 éves lánya van) lejárt a kimenője. Aztán visszafele vettem az irányt a Művésztelep felé. Gondoltam beülök zenéthallgatni, beszélgetni az ismerősökkel. Közben láttam egy lányt, magában sírt a sötétben, a Zagyva-parti sétányon. Megálltam, kérdeztem segíthetek-e, jól van-e, de mivel teljesen elzárkózott magára hagytam, neki adva a fesztiválon vásárolt zsákbamacskát. Egy csúnyácska, de aranyos maci volt benne, hátha jobb kedvre derítette. A Művésztelepi koncertről nem maradtam le (kár volt emiatt aggódni), vagy 1 órás késében voltak, mire elkezdték. Művészek! Egyébként nagyon jól nyomták. 9, olyan a maga nemében elismert zenész játszott együtt, akik azelőtt még soha. Konga dobtól, a basszus gitáron át, szinti, hegedű, trombita, vmni egyéb fúvós, és szájharmónika is volt. Különös hangzás, sokszor improvizálva. Mindenképp megérte meghallgatni őket. (Még ha úgy adtak kölcsön egy pulcsit, hogy meg ne fagyjak, akkor is!) Hazafele pedig már a munkából előkerült párommal tekertünk (bicajjal), a néptelen utcákon át.

És ha már a péntek délután - este ennyire jól sikerült, úgy döntöttem lazítok egész hétvégén! (Félretéve munkát, dühöt, bánatot, mindent!) Így aztán szombat délben vissza a Művésztelepre (visszaszolgáltat a kölcsön pulcsit), megebédel csülkös tortillát, miközben ízes magyarsággal előadott történeteket hallgat. Olyan kifejezésekkel, mint: “megtapasztalánk”. Vasárnap délben, még ebéd előtt a Tiszához is letekertünk fürödni egyet! Forró homokos part, kellemes hűvös, tiszta víz és csak pár ember lézengett. Este pedig vissza a fesztiválra és megkóstoltam Hannibál vörös borát is, amibe vörös mazsolát áztatnak és meggy aromája van. Még jobb, mint a fehér!

Bár több ilyen hétvégénk lenne! Gondtalan, boldog.

Nemzeti Cirkusz (~jún.16. szombat)

A cirkusz szó hallatán eddig a hideg kirázott. Leginkább menekülhetnéket és viszolygást váltott ki. Drága, kényelmetlen és főleg minőségen aluli műsorok jutottak róla eszembe. Csúnya, tehetségtelen bohócok, megkínzott állatok. Így nekem aztán hiába harsogta a kocsi, hátuljában, lusta oroszlánt furikázva körbe-körbe a városon, hogy csak most, csak önöknek, itt és itt , ekkor és akkor jöjjenek és nézzék..!, teljesen hidegen hagyott.

Erre mit ád Isten, most még csak nem nem harsogtak, szimplán megálltam egy zebránál és oldalra fordítva fejem, tekintetem megakadt egy cirkuszi hirdetőtáblán. Jön a nagy Nemzeti Cirkusz! És hihetetlen, de életemben először, belém hasított, hogy én ezt meg AKAROM nézni. És többé nem is távozott ez az érzés. Így a párom úgy döntött, hogy oké, ha ennyire akarom hát nézzük. Sőt! Akkor már adjuk meg a módját és üljünk a “páholyba”. No páholy alatt, nem csoda kényelmes fotelokat kell ám érteni, hanem a porond 3 sornyi közelségét. Hatalmas, impozáns sátorkoplexum, messziről látszik, hogy nem akárkik ők, hanem a Nemzeti (!) Cirkusz. Tömeg, gyerekek, felnőttek vegyesen. Mindenféle árus, akár csak a vásárokban: vattacukor, pattogatott kukorica. Műanyag székek, szalmával felszórt porond. És egy egész kamarazenekar! (Engem ők speciel eleinte inkább zavartak, sem mint szórakoztattak volna, de hát ízlések és pofonok..) Igazi cirkusz illat, kavarog benne a szalma, a trágya, az állatok és a sok-sok ember szaga. Nyüzsi, feszült várakozás, egyre több ember foglalja el helyét a sorokban, miközben gyerekek “tevegelnek”. A tevéknek meg sem kottyan, unalmasan mennek egyre körbe-körbe, közben kérődznek vmin, már megszokták. (Na, itt azt éreztem, hogy csak szivatom magam ezzel az egésszel, haza akarok menni! De persze maradtam.)

És megkezdődött a műsor. Lovas szám. (Hogy utálom ezeket.) 6 vagy 7 fehér és ugyanennyi fekete paci szaladgál körbe, produkálja magát .. (hagyjuk, a többi embernek tetszett, biztos jó is volt, de nekem a lovak, csak kint a szabadban tetszenek) A következő számban, behajt egy kis vonat, amiből millió meg egy kutya szabadult kis és kezdtek trükkökbe, mintha csak ez lenne a természetes. És az állatszámokkal szemben érzett minden ellenszenvem ellenére, el kellett ismernem, valóban volt köztük olyan kutya, aki kifejezetten élvezte. (Persze olyan is, aki szerintem szenvedett tőle.) És egész érdekes és ügyes trükköket is csináltak, néha egész elkapott a hév, a lelkesedés. Mikor már vagy 6 kutya ugrálókötelezett a bácsival, na az szuper volt! És innen a többit már élveztem! Nagyon! Jöttek a bohócok. De csak egyikük a hagyományos piros krumpliorral, a másik csillogó köntösben, mint vmi mesebeli varázsló és fekete-fehér festésű arccal. Olyan szép volt, tetszenek az ilyen bohócok! És a műsor is vicces volt! Vmi kígyóbűvölő kosár és eltüntetősdi szám, szinte közhelyes is lenne, ha nem vadkacsa játszotta volna a főszerepet, szelíd, nagyon jól idomított vadkacsa. Aztán egy tornász lány jött, sorry, de ő nem hatott meg. Majd egy pantomim bohóc. Istenem ő szuper! Bejött, kisebb-nagyobb csengőket osztott szét a nézők között (csak egyikük volt beépített ember) és addig kalimpált, mutogatott, míg egy egész jól komponált kis zeneművet el nem sikerült játszaniuk. A soron következő lovas akrobaták megérdemelték a tapsot, szaltók lóról-lóra, sőt olyan is volt hogy mind a 7-en (!) egy lovon álltak, természetesen menet közben felugrálva. Kicsit félelmetes is volt. A legjobb ugrójuk arcán feszültséget, félelmet láttam. Olyan volt, mint mikor elrontok valamit és a következő alkalommal, még bizonytalanul fogok bele újra, félek, nem szereztem vissza a magabiztosságom. Ezt az érzést véltem felfedezni az arcán. Így minden ugrását aggodalommal figyeltem, de szerencsére nem történt baj. Innentől kezdve a rajongásomat, sugárzó arccal figyelésemet egyedül egy puputevés-elefántos produkciónak sikerült megtörnie. Felháborított, bántott a dolog, mert egy öreg, fáradt, kövér elefántot gyötörtek, egészen nehéz faladatokra kényszerítve, úgy láttam szenved. Sajnáltam őt.

De este, a műsor végén boldogon, felszabadultan jöttem ki a sátorból, jól szórakoztam, nagyokat nevettem és ezentúl kicsit más szemmel nézek majd a cirkuszokra.

Érdekes dolog ez. Ha vki a blogomat olvasgatja, félő, arra a következtetésre fog jutni, hogy én milyen szomorú, nyavajgós, sokat panaszkodós, mindennel elégedetlen vagyok. Pedig nem így van! Valóban megkapom az élettől rendszeresen a magam pofonjait, amik azért általában előrébb visznek, megtanítanak valamire - még ha néha ellenemre van is - de az tuti, hogy az életem során bejárandó utamnak alapvető pillérei. Ezért aztán az első kiborulás, bőgés vagy épp “kész, feladom, nem bírom tovább” érzés után, győz az életkedvem, az optimizmusom, az “akkor is én vagyok az erősebb és ezt is túlélem valahogy” és félrerakom a fájdalmat, csak azt nézem hova mehetnék tovább, előre, hogy jöhetnék ki jól a dologból és mi is lesz ezután. De a két szakasz közötti stádiumban bizony jólesik kiírni magamból a dolgokat, néha pont ilyenkor fogalmazódik meg miért is fáj annyira. Olyan ez, mintha becsomagolnám egy dobozba, amit már le rakhatok a földre, átléphetek fölötte és tovább sétálhatok, immáron egy nagy súlytól megszabadulva.

Ez jól is van így.

Csak azt bánom, hogy amikor viszont boldog vagyok és madarat lehetne velem fogatni, hatökrös szekérrel sem lehetne a gép elé vontatni, hogy ugyan, írjam le, mit is érzek. Így legtöbbször ezek a pillanatok digitális naplóm elől rejtve maradnak. Most is van egy csomó ilyen! Ezért aztán úgy döntöttem, hogy ha a megfelelő dátum vagy épp időrendiség nélkül is és valószínűleg sokkal mérsékeltebb érzelmekkel, mint amikor átéltem, de megemlékezek pár sorban az elmúlt pár hét jó perceiről. Tehát a következő post-ok erről fognak szólni.

Eső

Meleg, fülledt délután. Egyszer csak elkezd szakadni az eső. Csendben, békésen, de ömlik lefelé. Állok az ablakban és bámulom. Megbűvölten, szótlanul drukkolva: “Ess még!” Majd hirtelen lekapkodom magamról a ruhát, selejt topba és rövidnaciba bújok és már szaladok is lefelé. Futtomban visszakiabálok a páromnak: “Megyek elázni! :-)” Le a lépcsőn, el egy meglepett telefonáló fiatalember mellett és csak a ház mögött állok meg ..

.. a sáros fűben totyorgok, karom széttárva, az arcom az ég felé fordítva .. vigyorgok ..  és csak szakad az eső ..

.. csorog a bőrömön a hűvös esővíz és én élvezem minden egyes cseppjét. Már csöpög a hajamból, rámtapad az átázott pólóm, de nem bosszant, jó érzés. Kiszakít a mindennapokból, lehűti a felhevült testem, kimossa lelkem minden mocskát, míg nem otthagy a természet szerves részeként, üresen, derűsen.

Hajnali szeretkezés. Szép kezdete egy napnak.