Vajon …?

Aggódom. Feszült vagyok, ideges, ingerlékeny. Még amikor könnyűnek és boldognak érzem is magam, könnyű kizökkenteni és felhúzni. Labilisnak, gyengének, kimerültnek érzem magam. Jelentéktelen apróságok is bőgésre sarkallhatnak. És kezdem úgy érezni, hogy nem vagyok képes egyedül kimászni belőle.

Kíváncsian figyelem a szervezetem jelzéseit és a problémás körülményeket. Vajon bírom-e addig, míg végre elmehetek legalább 1 hét szabira, míg rendeződnek kicsit dolgok, míg tisztán látok és kikapcsolhatok, lazíthatok?! Vajon elég erős vagyok (ahogy hiszem, remélem) vagy összeroppanok, ami a horoszkópok szerint oly jellemző az ikrekre? Vajon helytálló-e a hitem, miszerint, ha komoly baj lenne, “lecsapna a biztosíték” és ledöntene a lábamról mondjuk egy influenza, kényszerpihenőre küldve? Vajon örüljek a sírásnak, mert ez a szelep, ami leengedi a túlcsorduló feszültséget vagy aggódjam miatta?

Ugye, fogom még a közeli a jövőben azt gondolni, hogy ugyan szenvedtem, megküzdöttem érte, de MEGÉRTE, mert fejlődtem, előrébb jutottam, pozitív változás történt, jobb lett valami?

Felrobbanok!!!

“Így is eléggé átvertem … és csak akkor ismerem őket, ha akarok tőlük vmit…”

ECDL - vizsga

A mai nappal véget értek ECDL-es kínszenvedéseim. Mármint őszig, amikor is úgy tervezem folytatom a maradék 3 modullal. (adatbáziskezelés, IT alapismeretek, prezentációkészítés) Na ezek zöme nekem is új lesz, de hát épp azért szeretném megcsinálni. Bevallom féltem a mai vizsgáktól (táblázatkezelés, internet). Na, nem attól, hogy kevés lesz a tudásom, hanem a mellettem ülők pánikrohamaitól, hogy levegőt sem hagynak majd venni és nem tudom őket átrugdosni a vizsgán. A múltkor a tudatlanok nyugalmával futottam neki a vizsgáknak (szövegszerkesztés, operációs rendszerek) és mindenki piszok mázlijára: betegen. Csak ennek volt köszönhető, hogy - én, egyébként igen békés ember - nem ordítottam torkom szakadtából, hagyjanak már békén. Úgy ültem le a gép elé, hogy tudtam!!, Palpatin szinte minden kérdésre tud válaszolni egyedül is, stabil tudásra tett szert. Így a mellettem ülő hölgynek szentelhetem figyelmem, aki gyakorlatilag itt ült először számítógép előtt, nem csoda hát, ha hiányos tudása, remegős keze. S mi történt?! Még el sem tudtam olvasni az első kérdést/ feladatot, s Palpatin halálra váltan szegezte nekem: ez meg mi a fene, most ide mit írjon?! Mondom, várj már, hadd olvassan el előbb. De nem, újra oldalba bök. És a kettes feladat, ott mit kell csinálni? Kapom a fejem gyorsan a kettes számhoz, vajon mitől ijedt így meg. “Hozzon létre új mappát … néven.”  Hát mondom, azért ezt NE MÁR! Tudod Te, csináld! “És akkor így?” “Jól csinálom?” “Most akkor ezt OK-zam le?” És így ment ez 45 percen át. :-o  Szegény hölgynek, aki valóban segítségre szorulna, alig 1-2 szót tudtam szólni, hogy “jól van”, “igen, ott keresd”, vagy pillanatokra kimerevíteni a képernyőt, míg lemásolja, amivel gondja van. De megcsinálta!! Egy szó panasz nélkül, higgadtan, összekapta magát és mindent beleadott!  Végül mind levizsgáztunk. Palpatin mentegetőzött, hogy jajj, ne haragudjak már, de ő úgy bepánikolt, meg egyébként is, bizonytalan magában .. de kit érdekelt már! .. teljesen kimerültem …

Ennek fényében, azt hiszem jogos volt a mai félsz, enyhe gyomorremegés. Az Excel-lel kezdtünk. És szépen, simán, minden gond nélkül meg is csináltuk. :-o  Pár halk, segítő instrukció, kellően lassú mozdulatok, cellakitöltések. És hopsz, csak azt vettük észre, hogy kényelmes tempóban, békésen a végére értünk és még az időből sem futottunk ki. :-))  De jó .. hi-hi .. senki sem fog megbukni ..
S hatot ütött már óra .. kiosztásra került az internet feladatlap. Áhh, itt már nem lehet komolyabb gond, ez piti. Vagy hogy is? Mire az időnk fele lejárt, nem kevés ingerült szóváltás után, sikerült is mindenkinek továbbítania az oktatótól kapott levelet a megadott címekre, az elméleti kérdésre bepötyögött (kipuskázott-általam az internetről) válasszal kiegészítve. (Normál esetben mondjuk akár 5 percet is el lehetne ezzel tökölni NA DE HUSZAT?!) S ne kerítsen hatalmába páni félsz, mikor én mostanra TUDOM, hogy még Mozart: Kis éji zenéjének letölthető, lejátszható zenei verzióját meg kell keresnünk, le kell mentenünk és el kell küldenünk az oktatónak e-mailben?!?! Nem nekem, NEKÜNK, mindannyiónknak! .. Teremtőm segíts! (Micsoda pech, hogy nem vagyok vallásos ) Ja, s persze ekkor még nem említettem pár aprócska kérdést, amiknek az 1-1 pontjaiból is meg kellene szereznünk párat a sikeres vizsgához. .. de úgy tűnik a jobbomon ülő hölgynek lehet vmi Istene, mert piszok mázlista módon klikkelgetett. :-)) 1 klikk: Mozart életrajz (rögtön a következő feladathoz szükséges infó - Salzburgban született - kerül a szemünk elé). A lap tetején letölthető formátumban a művei. 2. klikk Már itt is van a Kis éji zene 3. klikk Jé, már le is töltődött a megfelelő helyre .. s mire legközelebb oda tudtam fordulni 1 egész mondat erejéig, a zene elküldve, a Salzburgot ábrázoló kép kiválasztva, már csak le kell tölteni Ebben segítek. Béke, mosoly .. tudom, Ő már nem fog megbukni. (Meg is érdemli. Lehet, hogy tudástára likas itt-ott, de készült rá, sokat.) .. “Segíts már, ezt hogy kell?” Szól a bal oldal, s újra hajtás, pánik, peches mozdulatok, egyre ingerültebb szóváltások .. “Várj! ÍROK!” .. “De mondd már, hogy kell ezt?” .. “Nyugi, befejezem!” .. “Most ez mért nem jó?” .. S, a tanár már a fejem felett áll, s szedi ki a kezemből a papírt .. de hopsz, még a nevet sem írtam rá ..

S egyszercsak vége az egésznek .. VÉGE .. végleg .. levizsgáztunk (legalábbis úgy gondolom lesz elég pontunk) .. már kinnt vagyunk az épületből .. egy zebránál állunk, itt válnak szét útjaink .. micsoda MEGLEPI !!, a párom ölel át .. elém jött, fontos vagyok neki!! :-))

Félórával később, a kedvenc kisvendéglőnkben ülünk. A vacsorára várunk. Ennyi jár nekem! Ügyes voltam!  .. Sallalla .. A kedvenc pincérsrácom szolgál fel. Imádom Őt! :-)) Nem elhanyagolható szempont, hogy helyes. De ráadásul ritka jó pincér. Figyelmes, udvarias, előzékeny, kedves .. De jó! .. Trallalla! Milyen jó zenék mennek a rádióban! (Vagy csak nekem mindegy? Menjünk bulizni!
Olyan jól érzem magam!

                                                            Olyan felszabadult vagyok!

ÚGY MEGKÖNNYEBBÜLTEM! :-))

Szivárvány

Este sétálok hazafelé a munkából. A város sötétségbe burkolózik. Esik az eső. És mintha a lelkemet is megmérgezné ez a szomorúság, bőgni volna kedvem. Átadom magam az érzésnek, hagyom, hogy átjárjon a bánat, az önsajnálat: ezt az estét is egyedül töltöm otthon, magányosan, hisz a Kedves éjszakás. Aztán, úgy félúton arra leszek figyelmes, hogy egy építkezés kerítésén keresztül napsugarak hoznak fényt a sötétbe. Mire hazaérek, süt a nap. Csak gyengén, lemenőben van már, de süt, fitogtatja erejét! Az eső már csak szemerkél. Mielőtt belépnék a lépcsőházba, még visszanézek, hogy a napsugarak a bánat maradékát is előzzék szivemből. S mit látok?! Szivárvány ível keresztül a házak felett. Szép, teljes, minden színt tartalmazó szivárvány. Nem éles, kontúros, hisz még mindig esik, de milyen szines! Micsoda ajándék ez egy fáradt embernek!

Szaladok is felfele a lépcsőn .. hol a gép? .. macskák vissza! .. futás lefelé .. utolsó forduló .. sóhaj .. ugye ott vagy még? .. És IGEN! Még mindig ott tündököl az égen. Közben egy másik, szinte észre sem vehető szivárvány is társult mellé. Olyan érzésem van, mintha csak egy varázslat lenne és nem is láthatná más. Ez, most, csak az enyém. :-))

Meg a tietek, ha nem is életem legjobb képe:

ECDL

Hohó, tiszta szerencse, hogy a mérnökök nem teljesítménybérben dolgoznak, ma nagy bajban lennék! :-)) Egész nap a Súgókat, meg a fórumot olvasgattam, de legalább kezdem úgy érezni, hogy - ha lassan is - de menni fog ez egyedül is. Legalábbis az alap dolgok. Este, ha lesz még némi energiám, ki is próbálom mit tudok megváltoztatni!

De addig még túl kell éljem az ECDL tanfolyamunk utolsó pár óráját, ami még a csütörtök délutáni vizsgától elválaszt. Teremtőm de UNOM! Jelentkeztem rá, mert így céges pénzen megszerezhetem a vizsgát és a kedves kollégákat átlökdöshetem a vizsgán - csak elég hangosan kell súgni - de arra nem készültem fel, hogy ennyire kevés új dolgot tanulok és ily szörnyen fogom unni magam. És bevallom belefáradtam az értetlenségbe is :-(( Ahhoz is segítenem kell, hogy a megfelelő cellába klikkeljenek (Excel), hogy várhatnám hogy megtalálják a helyes függvényt?!