Boldogság tréning, konyha, Bátor tábor

András, hű olvasóm, még élek. Erősen túlterhelten, mégis egyre jobban. Kedden végre befejeztük Palpatin kollégával életünk első EU-s pályázatának megírását. Fantasztikus érzés! No de van még munka bőven.

És persze van élet a munkán túl is!

Boldogság tréning: Egy ilyen elnevezésű programmal töltöttem a március 1.-ém. Egy kineziológus hölgy tartotta, akit nagyra tartok. És hogy miért mentem oda? Azért mert saját boldogság forrásaim kezdtek lemerülni vagy legalábbis elérhetetlenné válni. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy olyan ártatlan kérdésre: “Miért mentem oda, mit várok ettől a naptól?” hiába próbáltam tőmondatokban, leegyeszerűsítve válaszolni, mégis elbőgtem magam. Másik 12 ember előtt!!! Ez a reakcióm meg is döbbentett, kissé nehezen is másztam ki ebből a hangulatból utána, de amikor sikerült nagyon jól éreztem magam. Sok érdekes és értékes embert ismertem meg, remélem találkozom még velük. És azt is megkaptam amiért mentem, ami igen meglepő volt, mert egész más formában, mint reméltem. Azt hittem, hogy energiával feltöltve, boldogan fogok kijönni, madarat lehet majd fogatni velem és ez az állapot kitart majd pár hétig. Aztán meg majd feltöltődök újra valahogy. Ehelyett furcsa melankóliában, szinte üresen léptem ki az ajtón és jó időbe beletelt mire rájöttem, hogy sokkal értékesebb dolgot kaptam, mint reméltem. Mintha kitörölték volna belőlem a fáradtságot, a kétségbeesést, a kételyt. Nyugalmat, ürességet, tiszta lapot kaptam. Nem boldogságot, hanem a lehetőséget, a képességet, hogy boldoggá tegyem magam. Megszűntették a félelmem és a görcsös pánikom és most újra el tudom érni a saját erőforrásaim. Mert vannak, friss, zamatos, bőséges vizű forrásaim, amik körül most lebontottáka kerítést. Köszönöm!

Konyha:  85%-ig kész a konyhabútorunk. Tegnap meghozták. Már a helyén áll, de még nincs a munkalap rögzítve és hiányzik a mosogatótálca is. De már tudunk sütni - főzni! Hónapok óta először!! A Kedves mennyei sültkrumplit sütött, tepsiben, épp csak kikenve a tepsi oldalát olajjal, kívül aranybarna-ropogós, belül puha, ízletes, nyamm.

Bátor tábor:  Míg a férjem a vacsit készítette, én végre megválaszoltam a kérdéseket és jelentkeztem önkéntesnek a Bátor táborba. Játszó cimbora leszek! Na persze ez még messze nem biztos, nagyon sokan jelentkeznek és komoly válogatás van, de én drukkolok magamnak. :-)  Oh elnézést, azt sem tudod, mi az a Bátor tábor? Daganatos, diabéteszes és JIA-s (vmi izületi gyulladás) gyerekeket nyaraltatnak ingyenesen terápias céllal. A gyerekek foglalkoztatására, segítésére önkénteseket keresnek, hiszen legalább ugyanannyi felnőtt kell a táborba, mint amennyi gyerek van. Szeretnék idén én is közéjük kerülni.

Ha South Park mesefigura lennék?

Az Andrástól, egyetlen hűséges olvasómtól kaptam ezt a linket:

http://www.sp-studio.de

Kipróbáltam hát és az eredmények: (telhetetlen vagyok és tetszik ez a “játék”)

  …… 

Visszamegyek még játszani!

Új fotómasina

Vettem tegnap egy új fényképezőt. Egy olcsót, de használhatót, olyat ami kellően kicsi, hogy mindig nálam lehessen. Márkahű vagyok: Panasonic Lumix DMC-LS60. Valamit valamiért. Az ok? Mostanában több apróságról is lemaradtam, amit szívesen megörökítettem volna, nem akarok többé így járni. (pl. hóvirágok - hóvirág mániás vagyok)

Az előző gépemhez képest:

• lemondtam:

• a manuális állítási lehetőségekről
• a 12× optikai zoom-ról
• a képek mellé rendelt hangfelvételről (na ez nem visel meg)
• a vaku teljesítményének egy részéről

• cserébe kaptam:
  • 1250 -es ISO (az eddi 400 helyett), kisebb zajszinttel
  • 6 megapixel, 5 helyett
  • nagyobb felbontású videó
  • kis méret
  • több beépített téma, kérdés, hogy használhatók-e

Jelenleg ennyit tudok mondani róla, de ha kipróbáltam, használom, van tapasztalat visszatérek még a témára, lehetőleg képek kíséretében.

Vajon …?

Aggódom. Feszült vagyok, ideges, ingerlékeny. Még amikor könnyűnek és boldognak érzem is magam, könnyű kizökkenteni és felhúzni. Labilisnak, gyengének, kimerültnek érzem magam. Jelentéktelen apróságok is bőgésre sarkallhatnak. És kezdem úgy érezni, hogy nem vagyok képes egyedül kimászni belőle.

Kíváncsian figyelem a szervezetem jelzéseit és a problémás körülményeket. Vajon bírom-e addig, míg végre elmehetek legalább 1 hét szabira, míg rendeződnek kicsit dolgok, míg tisztán látok és kikapcsolhatok, lazíthatok?! Vajon elég erős vagyok (ahogy hiszem, remélem) vagy összeroppanok, ami a horoszkópok szerint oly jellemző az ikrekre? Vajon helytálló-e a hitem, miszerint, ha komoly baj lenne, “lecsapna a biztosíték” és ledöntene a lábamról mondjuk egy influenza, kényszerpihenőre küldve? Vajon örüljek a sírásnak, mert ez a szelep, ami leengedi a túlcsorduló feszültséget vagy aggódjam miatta?

Ugye, fogom még a közeli a jövőben azt gondolni, hogy ugyan szenvedtem, megküzdöttem érte, de MEGÉRTE, mert fejlődtem, előrébb jutottam, pozitív változás történt, jobb lett valami?

ilyen vagyok?

Az elmúlt néhány napban 2 érdekes jelzőt is használt a párom velem kapcsolatban. Vissza kell térnem és megvizsgálnom magam, vajon tényleg ilyen vagyok? És ha igen, zavar ez engem? Ha nem, akkor oké, de ha igen, akkor változnom kell és kérdés: hogyan?

1. önző: Azt mondta az önzőségem mentett meg az anyám hatásától. Emiatt maradtam külön egyéniség és nem szajkózom az ő szavait, beteg véleményét. Tehát a végeredmény jó, de vajon káros mértékben vagyok önző?

2. okoska, okostojás: Ezt - úgy hiszem - leginkább a fájdalma, a tehetetlensége, emiatti dühe mondatta vele. De az is lehet, hogy ezek az okok csak a gátat bontották le, ami eddig, több éve nem hagyta, hogy ilyet mondjon. Az igazság az, hogy ettől jobban félek. Nem szeretnék okoska lenni, de .. lehet, hogy néha vagyok.

Nyertem!

Immáron másodjára! És hogy mit? Mozijegyet! Szóval van ugye a Metro nevű ingyenes újságszerű vmi, amit reggelente automatikusan magamhoz veszek a portán, hogy utána csak és kizárólag a képregényt és a Vass Virág vagy Narancsik Ágota írta cikkeket olvassam el belőle. Nos, ebben a bizonyos lapban időnként sms-ben megválaszolva egy kérdést (helyesen), mozijegyet lehet nyerni. Hát ezt tettem én is. Eldöntöttem, hogy megnyerem azt a 2 jegyet (merthogy párban osztogatják), megnéztem a kérdést, pitiánernek találtam, válaszoltam (helyesen ) és tegnap du. hívtak is, hogy nyertem, hova postázhatják.

ÚGY ÖRÜLÖK!!!

Ja, a poén, mint azt az elején már írtam, hogy mindezt másodjára játszottam el. Kettőből kettő, jó arány, nem? Lehet, hogy Szolnokról ilyen kevesen próbálkoznak? :-O (A játékban részt vevő településeken mind 10-10 (pár) jegyet sorsolnak ki.)

El ne feledjem! Erről a filmről beszélek:

Ezt a hatékonyságot!

Így nézett ki a tegnapi napunk:

7.45     bank - a vevőnk (régi lakás) átutalta a maradék vételárat

8.30     ügyvéd - aláírtuk a hugival a nyilatkozatot, miszerint a teljes összeg kifizetésre került, tehát a vevő nevére kerülhet az ingatlan és természetesen átadtuk a lakás kulcsait

~9.00     - megtekintettük a vevővel az ingatlant és felírtuk az óraállásokat (víz-, gáz-, villanyóra)

~9.30 - 12.45     - körbejártuk a közműszolgáltatókat és mindenhol átírattuk a vevő nevére az órákat (E-on, Víz-csatorna, Tigáz) Közben a víz-csatornánál megebédeltünk. A büfében (!) sült tarját, véres hurkár, nagymama forró kakaóját vettünk magunkhoz, pótolva az energiát. Minden tiszteletem a büfés hölgyé: fantasztikus ebéd volt, kedves kiszolgálással párosulva, elérhető áron.

~13.30     tüdőszűrő a Kedvesnek

~14.00     - bank - pénzfelvétel

~14.30     kifizettük az önerő 2. részletét és megkaptuk az igazolást a teljes önerő befizetéséről (új lakás)

15.30     taxival megérkeztük pontosan a bankba a megbeszélt időpontra és aláírtuk a hitelszerződést, a megelőlegező kölcsönt és az új folyószámlám papírjait (erről kell törleszteni a hitelt). Még ennyi szignót! Minden lap aljára kellett egy-egy. Nem csoda, hogy nem lett elég a betervezett 1 óra.

17.15     jó sok késéssel átjutottunk a közjegyzőhöz is (de megvárt, kedves volt, kólával kínált és távozáskor még 1-1 plüssfigurát is kaptunk ajándékba) Nagyon fura helyzet volt, mert irtóra hasonlított egy régi osztálytársamra a hangja, a beszédstílusa, a gesztikulációi, stb.

A Kedves és én is maximálisan elégedettek voltunk ezzel a nappal. Szerettük volna egy finom vacsorával és egy mozival zárni a napot, de sajna minden filmről lecsúsztunk a moziban, így csak otthon videóztunk.

Céges vacsi kontra betegség?

Ez a hét húzós volt.

Kedden volt a névnapom, kaptam egy csomó ajándékot, sok csokit (mer’ mi mást?) és sok szobanövényt - virágot, mert elhintettem a kollegák közt, hogy jobban örülnék cserepes növénynek, mint vágott virágnak, mert az új lakásban jobban férnek majd és zöld dzsungelt szeretnék. Ettünk, ittunk is, idén a Kedves válsztott bort, amit behoztam, hogy vendégül lássam a többieket és ez finom volt, jól csinálta. Vmilyen Hiltop száraz, fehér bor volt, citrom és narancssárga cimkével. Ízlett nekem is, és a hozzáértőbbeknek is.

A gyomrom már ezen a napon sem volt jól, de én kis naiv, azt hittem, csak a vitamint adagoltam túl, azért megy a hasam. Tévedtem! Másnap reggel (szerda), ha lehet még rosszabb volt a helyzet, így felhívtam Palpatin kollégát, hogy bocsi, de ma aztán nem megyünk mérni sehova. Eredetileg egy üdülőövezet (az előző napi esőktől) sártengerré változott földútja mellett mértünk volna egész nap. Délutánra némi alvás, sok víz és kaja nélkül jobban éreztem magam annyira, hogy bementem dolgozni - határidős meló van. Nem volt jó döntés, úgy éreztem még tán lázam is volt délután. Aztán persze végigültem az AutoCAD tanfolyam aznapi óráit, lévén már csak 1 lesz ezen kívül és vizsgázni szeretnék belőle. Estére azt hittem összecsuklom a fáradtságtól. (Azóta tudom, hogy az egész várost tizedelte a betegség.)

Csütörtökre virradóra a gyomrom megnyugodott, köszönhetően a sok liter körömvirág teának. Irány a semmi közepe, hideg, sár, gumicsizma, végtelennek tetsző órák. Estére a nyelvem lógott, de legalább a gyomrok oké.

Pénteken jól megbecsült irodai munka és újabb gyomorgörcsök. (mint később kiderül ez már nem a vírusos fertőzés, hanem vmi romlott kaja). De sebaj! Este céges vacsi. Mondhatni karácsonyi záró buli. Szuper volt a kaja, na jó nekem a húsok nem jöttek be: tűzdelt libacomb / marhapöri / baconbe tekert csirkemell aszalt gyümivel töltve, viszont isteni röszti és görögsali volt. A desszert pedig somlói vagy rétes. Nyamm. És hát ittunk is: b52-t (ha jól írom)  kaja előtt, Jagert utána és egy kis vilmost Vilmossal. És jót beszélgettünk. Mindezt úgy, hogy 21 óra után kicsivel otthon voltam.

Célok

No, most hogy jobban belegondolok a pár évvel ezelőtt (talán tavaly?) megfogalmazott céljaim megvalósulni látszanak. Értem ez alatt az esküvőt és a saját lakás vásárlást. Tehát fontos újabb célokat megfogalmazni, hogy legyen hova haladni.

• kifizetjük az önerőt, a mérőket és minden egyéb költséget, megkötjük a szerződést legkésőbb 2007. dec.06.-ig
• amint megnyit a konditerem, veszek egy bérletet és rendszeresen használni is fogom
• otthonossá, hangulatossá, széppé varázsoljuk a lakást; boldog, romantikus karácsonyunk lesz
• 2008. január első hétvégéjén elindul a Kedves arra a külföldi munkára, amit betervezett, annyi fizetésért, amiben megállapodtak és jól fogja ott érezni magát, szeretni fogja azt a munkát
• 2008 februárjában az első fizetéséből megrendeljük a konyhabútort
• 2008. márc. 31. -ig nevén nem nevezett hiteleink kinullázzuk
• 2008 nyár végén - ősz elején az első házassági évfordulónk környékén elmegyünk egy igazi nászútra Görögországba
• 2008 november környékén beindul a baba-projekt, így 2009. nyarán megszületik első gyermekünk

Hát hirtelen ennyi. Ha akad még vmi, majd kiegészítem.

Felrobbanok!!!

“Így is eléggé átvertem … és csak akkor ismerem őket, ha akarok tőlük vmit…”