Hogy mondhat ilyet egy anya?!!!

Lecigányozta, meg le selyemfiúzta. És azt mondta, hogy ennél az utcasarkon olcsóbban vehetek magamnak szexet. Hogy én tartom el. Meg hogy ha tényleg szeretném már rég szültem volna neki. És hogy ha meghalok (pl elüttetem magam a biciklivel) akkor a hiteleim mind rá (anyu) fognak szállni és nem a selyemfiúmnak kell értük felelni. És hogy itt a hugi az aki adott valamit én mindig csak kaptam, mert hogy a hugi él vele önfeláldozóan az önkormányzati lakásban és tartja el. És egyébként is járt volna a huginak minden hónapban egy albérlet díjának a fele… Meg hogy tudta ő, hogy ez a sorsom, de hogy ennyire hülye legyek… hogy eltartok magamnak egy selyemfiút, aki ráadásul évek óta a hugomat szeretné kúrogatni…

És hogy felhozhatom a gyerekkorom, de én mit fogok adni a gyerekeimnek? Lesz fedél a fejük felett?

Hogy miért is értem haza annak idején korábban, miért nem sikerült akkor megölnie magát? Mindenkinek jobb lenne most.

Ma már túlságosan becsülöm az életet, hogy a halálát kívánhassam, de azt nagyon szeretném, hogy többé ne kelljen kapcsolatba kerülnöm vele. Hogy úgy élhessek, mint akinek nincs és soha nem is volt családja. Hogy soha többé ne bánthasson.

Meg van a megoldás..

.. No messze nem a legjobb, de megoldás. Sok mindent kell feláldoznom érte, de talán vmivel nagyobb lelki békét kapok cserébe. Úgy döntöttem, hogy - bármennyire is szeretem ezt a lakást - nem maradok benne tovább. SOHA TÖBBÉ, SENKI NEM DÖRGÖLHETI AZ ORROM ALÁ!!! És az épp aktuális otthonomnak nevezett helyre csak az teheti be a lábát, akit én hívok oda. Tehát kiköltözünk a lakásból, anyu pedig, ha akar odaköltözik; ha nem akar, üresen hagyja; ha úgy, dönt akár el is adhatja, nem érdekel többé. Természetesen, ha eladja, a részemre igényt tartok a pénzből, de a döntéseihez többé nincs közöm. És amennyire csak rajtam múlik, minimalizálom a velük való kapcsolatot. Teljesen megszüntetni  - bármennyire szeretném - nem tudom. Úgy érzed elárulom a családomat? Én úgy, hogy aki tönkreteszi az életemet, ne nevezze magát a családomnak!

Szóval, albérletbe költözünk, méghozzá Jászberénybe. Ott dolgozik most a Kedves és a főnöke, a vonatbérletéből felszabaduló pénzt, hajlandó albérleti hozzájárulásként továbbra is odaadni. Így nekem messze van, most én fogok vonatozni (ezt fizeti a cégem), de legalább anyu tutira nem látogat meg. És Jászberény szép város, kifejezetten szeretem. Legfeljebb picit kicsi.

Túl jó volt?!

Tudhattam volna, hogy mivel egészen jól érzem magam a bőrömben, minden jól alakul, anyu hamarost bele fog gázolni a lelkivilágomba! NA DE ENNYIRE?!?!

Címszavakban:

• anyu ki nem állhatja a Kedvesem (peche van, még mindig nem tervezem otthagyni, ahogy már jó pár éve így van)
• mondjuk így, agyilag nem egészen beszámítható (ezzel nekem van pechem)
• a Kedves nem tud bánni vele (a legkedvesebb pillanatában is érezhető, hogy kölcsönös az utálatuk)
• anyu a hugommal pocsék anyagi körülmények között él (amiről úgy gondolja - sztem - én tehetek, pedig semmi közöm hozzá)
• a lakás amiben élek a Kedvessel, a nagyszüleimé volt és a hugommal közösen örököltük
• a lakás, amiben anyu és hugi él önkormányzati és le van robbanva

Ez a legalapabb állapot, innen indultunk. Persze van még 1-2 fontos kikötése: mint pl. nem adhatom el a lakást, hogy kifizessem a hugom részét, mert abból ő nem tud venni magának egy másikat és csak elherdálná a pénzt.

Akkor most, hogy nagyjából képben vagy, képzeld mellé, hogy anyu utálja azt a lakást, ahol él (meg persze sokba is kerül neki) ezért aztán nekem kéne megoldanom, hogy elszabadulhasson onnan, máshova költözhessen. Amihez persze adu-ászként a fejemhez vágta (milyen régóta vártam már ) hogy mennyit spóroltunk, mióta itt lakhatunk és nem kell albérleti díjat fizetni és mindeközben a hugi mit kapott? (Mert én mit is kaptam? Némi hitelt a nyakamba, hogy ki tudjam fizetni a temetést, az illetéket, a névátírásokat stb-stb. Ha véletlen vmi plusz pénzhez jutottam, azt mind költhettem a lakásra, hogy egyaltalán lakható legyen, konyhaszekrény a régi szétrohadt helyett; új nyílászárók, mert a régieket ha egyszer kinyitottam képtelenség volt bezárni..)

“Jobbnál-jobb” ötletei voltak már, a most aktuális, hogy cseréljük be egy nagyobbra (értékegyeztetéssel - miből is?) és költözzünk össze mind a 4-en. Szuper! Egy légtérben a családom és a párom, a csatatér közepén velem.

HOGY KÉNE EBBŐL KIMÁSZNOM?!

Ha nem lennénk tele adóságokkal (én és a Kedves is) most rögtön kimenekülnék külföldre, akkor is ha egy kukkot sem értek az ő nyelvükön.