Köd
június 12, 2007 — Dan'age'iamAdott egy város, este van, sötét. Érezni a feszültséget, a vészt a levegőben. A város nagy része ködbe borul: van ahol feketébe, ami gonosz és a pusztítás a célja és van ahol fehérbe, ami meg akarja menteni a még életben lévőket. De már nagyon sok a halott.
A főszereplő egy nő a fiával (Sam és Alex a Vészhelyzetből). A Samnek látomása volt, ami most segíti őt, többek közt ez tudatta vele, hogy nagyon kell vigyáznia egy fenőkőre (vagy vmi olyasmi), amit a kezében szorongatott szütyű tartalmaz. Ami ennek megfelelően állandóan próbál észrevétlenül eltűnni, pl. kicsúszni mászás közben a vászon csákocskából.
Vált a kép. Most a már halálra ítélteket mutatja. Először egy autót, benne egy nő, a hátsó ülésen pedig a 6-8 éves lánya. Mindketten szőkék, hosszú hajúak. Hirtelen a semmiből egy férfi jelenik meg, furcsa alak, magas, vékony, szomorú, kicsit beesett arcú. Lassan mozog. Földöntúli, fagyos körülötte a levegő. Mintha a fekete köd követe lenne. Odasétál az autóhoz és az asszony, meg gyermeke dermedten hallgatja meg, amint azt mondja nekik már csak 30 perc van hátra az életükből. Többé nem térnek magukhoz a rémülettől, csak bolyonganak a városban az autóval.
Aztán egy férfire ugrik a kép. (mint a tudós a Csillagkapu: Atlantiszból) A saját házában áll, a bejárati ajtó előtt.Az ajtón kívül gomolyog a fekete köd. Nem látja, mégis tudja, kint veszélyes, csak a házban van biztonságban. De az ajtó folyton kinyílik és a köd megpróbál betörni. Egy nő csenget be segítségért. A férfi próbálja behúzni a házba, a biztonságba, de a köd nem engedi, húzza kifelé. Olyan erővel húzza, hogy végül a férfit is kirántja magával. Ő gyorsan elengedi a nőt és visszalép, de akkor már késő, sorsa megpecsételődött. Ő is látja a sötét köd követét, amint a háza előtt őgyeleg, rá vár..
Snitt. Egy idős házaspár. Az asszony, mintha tudná mi zajlik kint. Az egész vhogy hozzájuk kapcsolódik. Talán fél és dühös is a férfira.
Sam és Alex bemennek egy ajtón, lefele másznak, sötét, föld.. Sam vmi furcsát tapint, a fia elővesz egy zsemlámpát, aminek a fénye csontvázakra vetül. Nem igaziak, műanyagból készültek, de nagyon élethűek. A csontvázakon kívül szenvedő, torz, megkínzott emberi mások a falba ágyazva. Ijesztő, borzalmas látvány, amint a folyosó baloldalát végig beborítják. De ők ismerik. Látták már. A nő apja készítette a veje halála miatti fájdalom, gyász hatására. Ám azt ők sem tudják, hogy kerül mindez ide. Évekkel ezelőtt eltűnt, azt hitték megsemmisült. Halálra váltan menekülnek, szaladnak végig a folyosón, míg egy rozsdás vas ajtóhoz nem érnek. Nagy levegő - nincs más út, csak arra, előre - és feltépik az ajtót.
Körbekémlelnek, hallgatóznak. Az ajtó mellett a téglafal vonala gyorsan a ködbe vész. A fehér ködbe, mely nehezen, feszültségtől zümmögőn terül el előttük. Tudják, hogy a fehér köd a barátjuk, a védelmezőjük, el akarja rejteni őket. Csak azt nem tudják, hogy a fekete, gonosz köd egyre több foltot vájt már a fehérbe…
Vajon átérnek rajta biztonságban és túlélik? Megmentik a kislányt és anyukáját, valamint a férfit?
Finito. Itt felébredtem, Hajnali 3. De miért álmodok mostanában folyton a halálról? Pláne ilyen akciófilm, vagy most épp horror - szerűen?!
