Ez megdöbbentő! Nem állítom, hogy minden szavát felfogtam, de ijesztőnek érzem így is. Még elég fiatal vagyok, hogy bizonyos hatásokat a saját bőrömről ismerjek, de már elég öreg, hogy eszembe jusson mi lesz majd az én gyerekeimmel?
-
Hozzászólások
Dan'age'iam on Hóvirág katamikola on Hóvirág andrás on 1%-ot a Bátor Tábornak andrás on Ha South Park mesefigura … Szty on Ha South Park mesefigura … -
január 14, 2008 at 1:33 pm
Végigolvastam a cikk 3 részét, és ezeket gondolom:
1. A gyerekek ma sem lennének rosszabbak, mint máskor, csak a szülők foglalkoznak velük kevesebbet, ők is stresszben élnek, idegesek, ez ráragad a gyerekre.
2. Az iskolai nevelés sem olyan, mint volt, a tanítóknak, tanároknak túl sok egyéb teendőjük van a tanításon, nevelésen kívül, ezért sokszor nem foglalkoznak annyit a gyerekekkel, amennyit kellene, és nem veszik a fáradságot, hogy felkeltsék az érdeklődést a tananyag iránt, pedig ha egy tanár érdekesen magyaráz, a tanulók jobb eredményt érnek el, és más dolgokban is hallgatnak a tanárra.
3. Az illemszabályok nagy része is elavult, a mai világban feleslegesek, használhatatlanok, és ezt már a gyerekek is megérzik, azért lázadnak.
4. A tévé és a számítógép nem feltétlenül baj, csak oda kell figyelni, mit néz vagy mit játszik a gyerek, nem kellene ezeket az eszközöket “szülőpótlónak” használni, ahogy ez több családban is előfordul. Az sem mindegy, hogy milyen mesét néz a gyerek, ma már azokban is egyre több harc van. (Ez a média felelőssége.)
5. A gyerekek egyre intelligensebbek, mégis nehezen kezelhetők. Ez összefügg. Egy buta gyereknél reflexek működnek, ha valamiért megbüntetik, legközelebb nem tesz olyat. Egy értelmes gyerek elgondolkozik rajta, hogy miért büntették meg, és ha a szülők nem tudják neki elmagyarázni, hogy mit miért nem szabad (miért szokás köszönni, miért “csúnyák” bizonyos szavak, miért nem szabad verekedni…), akkor a gyerek legközelebb is ugyanazt teszi, csak arra vigyáz, hogy a szülők ne vegyék észre.
6. A gyereknevelés (az előzők miatt) egésznapos elfoglaltság kellene, hogy legyen, a gyerek egészséges fejlődéséhez a szülők, az iskola és a környezet együttműködésére van szükség. (A mai világban az együttműködés egyre ritkább, és nem csak a gyereknevelésben, hanem az élet más területein sem divat.) Gyereket nevelni nagy felelősség, nagy munka, két szülő teljes odafigyelése kell hozzá, és nem is biztos, hogy megéri, én sem vállalnám.
január 16, 2008 at 9:18 am
Örülök, hogy végig olvastad, gondolom kevesen teszik.
Nagyrészt egyetértek. A 2. és a 4. pontoddal teljesen.
3. pont: félig meddig. Sok olyan régi illemszabály van, amit mi már nem is ismerünk. De sok olyan is, ami bizony ma is élő kéne legyen és problémának látom, hogy nem vagyunk képesek betartani (mi sem, felnőttek) így persze betartatni sem.
Sok olyan öreg van, akinél bennem is felmerül “ennek adjam át a helyem?” (pl. mert bunkóbb, mint némely tini), az is előfordul, hogy bár fiatalabb, mégis neki van nagyobb szüksége az ülésre (pl. 2 törött karral nehéz kapaszkodni), de azért a leggyakoribb mégis az olyan öreg, aki megérdemelné, hogy átadjuk neki a helyünket a buszon, aki csendben, békésen mosolyogva próbál állva maradni a tömegben, a botjára támaszkodva.
Vagy tudod hány kismamát látok állva utazni, ülő fiatalok mellett, ami akkor is igen kellemetlen lehet, ha épp nem püfölik a tömegben a hasát.
Hányszor tapasztaltad már, hogy vki tüsszent egy előadáson és az egész hatalmas előadó visszhangzik az “Egészségedre!”-étől? Én sokszor. Percekre megáll az élet miatta. Pedig ezt sem illik. Max. a mellette ülőknek. És hányan tudják?
1. pont: Nem feltétlen rosszabbak. Túl gyorsan változik a világ. Egész mások a gyerekeink igényei, mint a mienk volt annyi idős korunkban. És egyszerűen nem alakulhatnak ki a megfelelő szabályok időben a megváltozott körülményekhez. Sem felnőtt, sem gyerek nem tudja mit kezdjen a helyzettel. No meg, túl korán kezdenek felnőni, egyre rövidebb a “felhőtlen gyermekkor”, érzelmileg …
(túl sok gondolat van afejemben) …
pl. apáink nem nőhettek fel a TV előtt, mert 3 éves korukban nem igen volt színes TV, folyamatos műsorral, vagy nekem mobilom először a fősulin volt, míg most nem egy általános iskolást látok igen drága, csodatelefonnal. Az apám korabeli kollégák ódzkodnak a számítógéptől, míg az ovisok függnek tőle. Hogy érthetnék meg egymást? Az értékrendjük, az igényeik nem is hasonlítanak egymásra.
5. pont: ezen még elgondolkodom.
6.pont: Az együttműködésre mindenképp szükség lenne. Úgy vélem azon viszont nem szabad gondolkodni, hogy megéri-e. Ez nem üzlet, ami ha hasznot hoz belevágok, ha nem, akkor nem. Itt érzelmekről van szó és sztem sokkal több szeretetet kaphatunk a gyermekeinktől, mint bármi más úton.No meg ugye az ösztönök!
Bele kell vágni! Kell saját gyermek! A kérdés csak az, hogy neveljük, mit csináljunk, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki egymásból, még akkor is, ha a környezet, esetleg a tanárok is ellenünk vannak.
január 16, 2008 at 2:31 pm
Úgy látszik, csak abban van vita, hogy érdemes -e gyereket válalni. Érdekes, hogy még egyikünknek sincs, mégis azt hisszük, hogy tudunk róluk valamit…
január 16, 2008 at 4:56 pm
Így valahogy.